Biztonság mindenkinek!

A hétköznapok sodrában sokszor észre sem vesszük, milyen történelmi változások zajlanak körülöttünk. Nemcsak hazánkat, hanem az egész fejlett világot alapjaiban rengeti meg a kilátástalanság terjedése. Dühös és kiábrándult fiatalok, dolgozó szegények és nincstelen munkanélküliek, ingatag státuszú időszaki munkások, kényszervállalkozók és alulfizetett alkalmazottak tömegei várnak rendszerszintű megoldásra. Ha mi nem kínálunk progresszív választ, akkor marad a tekintélyelvű illiberalizmus. Az alapjövedelem a baloldal ajánlata a többség, a válságban felnövő generációk biztonságának garantálására. Olyan újítás, amely képes újra meg­teremteni a társadalmi béke és a demokratikus együttműködés alapjait.

Az osztrák elnökválasztás félreérthetetlen figyelmeztető jel. És nem az első. A szomszédban a kétpárti politika stabilitása egyetlen választással elillant. A „régi világ” demokratikus pártjai leszerepeltek, és a zöldek jelöltje alig mentette meg az osztrákokat a szélsőjobbos szégyentől. Az auto­riter gyűlöletpolitika előretörésének nem lehet többé „a minden maradjon úgy, mint eddig” üzenetét nekifeszíteni. Ha a baloldal nem akar kiiratkozni a történelemből, meg kell értenie, miért szerettek ki az emberek az egyre egyformább régi pártokból. Ha nincs, aki emberséges, szolidáris, európai választ ad a félelmekre és a fogyatkozó reményekre; akinek elhiszik, hogy nemcsak üzemeltetni, hanem igazságosabbá is akarja tenni a rendszert, akkor átengedjük a terepet a szélsőjobbnak.

A liberális demokrácia és a piacgazdaság házasságára épülő rendszer világszerte válságban van. Hazánk állapota sok szempontból sajátos, de nem egyedi. A jogos rendszerkritika és az erre hamisan hivatkozó radikális jobboldali politika sikerei Ausztriában, Franciaországban, az Egyesült Államokban és másutt is azt mutatják, hogy újra kell gondolni alapvető intézményeinket.

Nincs fenntartható demokrácia igazságos társadalom nélkül! A mi baloldali politikánk alapja ez a felismerés. Ez vezérel bennünket, amikor az éhbérért dolgozó nővérek ruhájába bújva önkéntes ápolónak állunk és amikor Zuglóban új szociális modellt kezdeményezünk. Ezt tartjuk szem előtt, amikor a társadalmi szervezetekkel egyeztetünk az alapjövedelemmel járó bérnövekedésről. Ez a célunk, amikor a korrupció csapjainak elzárására teszünk javaslatot, hogy maradjon pénz az alapvető közszolgáltatásokra.

Egy éve mutattuk be az alapjövedelem hazai bevezetését célzó javaslatunkat. Kiszámoltuk, hogy ez a költségvetés szerkezetének igencsak időszerű átalakításával megvalósítható. A részletekről sokat kell még vitáznunk, egy azonban biztos: az alapjövedelem bevezetéséhez szükséges bő kétezermilliárdos forrás előteremthető, úgy, hogy közben bővítjük az oktatásra, az egészségügyre és más fontos közszolgáltatásra szánt kereteket is.

A számos országban lefolytatott kísérletek azt mutatják, hogy az alapjövedelem nemcsak megvalósítható, de eredményes is. Ahol bevezették, nem csökkent, hanem nőtt a foglalkoztatottság és az abból származó jövedelem, nőtt a gazdaság teljesítménye, nőtt a rendszeresen iskolába járó gyerekek száma, javult a táplálkozásuk, viszont csökkent a bűnözés mértéke és a megbetegedések száma.
Sem a matek, sem az empirikus kutatások nem támasztják alá az alapjövedelemmel kapcsolatos félelmeket. Nem az a kérdés, hogy lehet-e, csak az, hogy akarjuk- és merjük-e. Mi a bátor cselekvés oldalára állunk az alibizéssel szemben.

Az elmúlt évben fórumok és utcai kitelepülések százain beszélgettünk a választókkal. Az oktatás és az egészségügy mellett a kilátástalanság problémája merült fel a leggyakrabban. Minden hatodik magyar szegénységben él, és minden tizedik dolgozó nyomorog. Négymillióan tengődnek havi 90 ezer forintnál kevesebből. Közülük egymillióan úgy, hogy munkahelyük van.

Egészségtelen élelmiszer, másod- és harmadállások, pusztuló lakáskörülmények: ez a sorsuk az ápolóknak, a bölcsődei dolgozóknak, az iskolák nem pedagógus dolgozóinak, a postásoknak, a szociális és kulturális szféra dolgozóinak és milliónyi foglalkoztatottnak a magánszektorban: eladóknak és asszisztenseknek, ­takarítóknak és gyári munkásoknak.

Még ennyi sem jut azoknak, akik belerokkannak a robotba, elveszítik munkahelyüket, vagy születésüknél fogva esélyük sincs dolgozni. Ennyi sem jut ott, ahol a gyerekek után is csak a nyolc éve nem emelt, 12-13 ezer forintos családi pótlék jár. Ahol beázik a lakás, az udvaron van a vécé, és rendszeres vendég az éhezés.

A magyarok háromnegyedének nincs megtakarítása: egyhavi jövedelemvesztés is tragikus. Ilyen körülmények között forradalmi újításra van szükség. Nem hagyhatjuk, hogy a jogos frusztráció és a harag súlyos konfliktusokon keresztül törjön a felszínre.

Az alapjövedelem alanyi jogon jár, alanyi jogon biztosítja a biztonságot mindenki számára. Nemcsak biztonságot teremt, de elismeri mindazok munkáját is, akikét a köz- és bérmunkára épülő társadalom nem: a gyermeküket nevelő, háztartást vezető szülőkét, az idős szüleiket gondozó felnőtt gyermekekét, az önkéntesekét, a főiskolára, egyetemre járó diákokét.

Ötvenezer forintnál kevesebb jövedelme nem lehet senkinek. Javaslatunk szerint az átlagbérig mindenkinek jelentősen emelkedne a fizetése, a többségnek havi nettó 31 ezer forinttal. Idén nettó 105 ezer forint lenne a minimálbér – a munkáltatói terhek növelése nélkül.
Zuglóban az alapjövedelemétől eltérő, de céljaiban hasonló szociális modell immár egy éve működik sikeresen. A garantált minimumjövedelem, a lakhatási támogatás és a lakbérhátralék-kezelés zuglói modellje azt üzeni: párbeszéddel és jó szándékkal akár politikai konszenzus is teremthető a társadalmi szolidaritás programja köré. Zugló az első lépés a Párbeszéd Magyarországért által elgondolt világ irányába.

2016-ban a magyar ellenzék éppen ott tart, mint az előző ciklus közepén: a Fideszt már nem támogatja a többség, de a baloldali pártokban sem bízik. Nem látja, miben vagyunk mások. És nem is fogja látni, amíg fel nem mutatjuk, hogy képesek vagyunk az emberekben rejlő tehetségre és tettvágyra építve egy új világot megalapozni, mely szakít az „akinek nincsen semmije, az annyit is ér” filozófiájával, és ahol minden ember egyenlő eséllyel juthat egyről a kettőre.

Az alapjövedelem elismerés a büntetés helyett. Felszabadítás az elnyomás helyett. Nem keveseknek és nem is sokaknak, hanem mindenkinek jár – kivéve azt, akinek bizonyosan nincs rá szüksége.
Így az állam a bürokrácia helyett a segítésre, a hallgatók a gyorséttermi munka helyett a tanulásra, a létbizonytalanságban szorongók a családjukra, a jövőjükre koncentrálhatnak. Egy igazságosabb, összetartó társadalomban az indulatoknak, gyűlöletnek és gyűlöletkeltésnek elfogy a táptalaja.

Az alapjövedelem a többség fegyvere a kiszolgáltatottság ellen. Ezt az emberek is értik, amit felmérések bizonyítanak. A Republikon Intézet friss közvélemény-kutatása szerint a magyarok 76%-a támogatja az alapjövedelmet. Még a kormánypárti és jobbikos szavazók elsöprő többsége is bevezetné. Az unióban átlagosan 64% az alapjövedelem támogatottsága. Mindenütt felismerik, hogy nincs más, ami ilyen erővel tudná megfordítani a szegénység terjedésének, a középosztály lecsúszásának, a félelem és a kilátástalanság eluralkodásának a folyamatát.

A Párbeszéd Magyarországért ezért a demokráciát támadó, tekintélyelvű politikával a szolidaritás programját szegezi szembe. Ahogyan Sándor Mária szokta mondani: „értetek, értünk, veletek”! Erről szól az alapjövedelem: közös otthonunk alapja. Ahol a szabadság nem pusztán írott malaszt, hanem megélt valóság. Ahol a demokrácia nem a kiváltságosok privilégiuma, hanem mindannyiunk közös ügye. Az alapjövedelem valódi szabadság és biztonság mindenkinek.

Sem a matek, sem az empirikus kutatások nem támasztják alá az alapjövedelemmel kapcsolatos félelmeket. Nem az a kérdés, hogy lehet-e, csak az, hogy akarjuk- és merjük-e. Mi a bátor cselekvés oldalára állunk.

 

Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke

Karácsony Gergely, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke, Zugló polgármestere

 

 

Forrás: nol.hu